Jókai, Jókai, Jókai... Irodalmi berkekben meglehetősen gyakran esik szó az íróról, különösen, hogy 2018 óta a Magyar Írószövetség hozzá, vagyis a február 18-ai születésnapjához köti a Magyar széppróza napját. Az elismerés hangján illik szólni róla és műveiről, mind stílusa, mind a művek mennyisége miatt. A közbeszédben is téma azonban, már csak azért is, mert regényei ott szerepelnek az iskolai kötelező művek között. Februári nyitott könyves estünkön innen is közelítettünk a Jókai-életműhöz, amely idén, a 200 éve született író bicentenáriumi évében nyilván sokszor és sok helyen lesz téma.

Székelyhidi Zsolt költő és Berka Attila író meghívását régóta fontolgattuk, mivel a páros gyakran szerepel irodalmi performanszokkal, amelyekkel a megszokottól eltérően lehet tálalni egy-egy témát. Azt, hogy éppen Jókai Mór műveit dolgozzák fel, ők maguk döntötték el, amikor Székesfehérváron jártak, amolyan "terepszemlén".

A szokott helyszínre, a Vörösmarty Mihály Könyvtár impozáns olvasótermébe ezúttal a Jókai Mór, a tehetetlen porszem című költészeti performanszot hozták, amelyet itt adtak elő először, az író munkássága előtt tisztelegve.

A két alkotó in medias res vágott bele az előadásba, amelyhez mindössze két fotel, egy asztal, rajta bort és vizet tartalmazó kancsók és poharak szolgáltak díszletül, kellékül. A párbeszéd hatását keltő performansz során felváltva, néhány gesztus, olykor egy-egy hevesebb mozdulatsor kíséretében olvastak fel általuk válogatott Jókai-szövegeket, így például az Egy bujdosó naplója, A jövő század regénye, a Kis dekameron vagy az Óceánia című kötetekből (ezt utólag tudhattuk meg a szereplőktől). A kezdés és a zárás azonban rendhagyó volt: a 2014-ben február 19-én elhunyt Borbély Szilárdra emlékezve az írótól idéztek, mintegy keretbe foglalva Jókait. Klasszikus és kortárs egy műsorban – jól hatott egyben az egész.

A performansz után beszélgettünk is a vendégekkel. Zsoltról tudható például, hogy eddig tizenegy kötete jelent meg, a legutóbbi a verseket tartalmazó Jelenések című. A költészet, az írás mellett fotózással is foglalkozik, de a zenélésben is van múltja. Berka Attilától eddig három prózakötet adtak ki, a legutóbbit Anómia címmel olvashatjuk. A színházi és filmes területen is tevékenykedő alkotó jelenleg a Corvina Kiadó szerkesztője, ahol Zsolt műszaki vezetőként a munkatársa. Alkotói és munkakapcsolatuk pedig a 2000-es évek második felében kezdődött József Attila születésének 100. évfordulója kapcsán. Hamarosan mindketten a Vass Tibor vezette Spanyolnátha művészeti folyóirat szerkesztői lettek, és abban az időszakban kezdtek el rendszeresen performanszokat is létrehozni SPN Krú néven – mesélték a könyvtárban. A "spanyolnáthás" időszak ugyan pár éve véget ért, ám a duó megmaradt – tették hozzá. Vagyis amikor felkérést kapnak vagy kedvük van hozzá, akkor szívesen állítanak össze új műsort, ahogyan az ezúttal is történt. A beszélgetés során megemlítették például a korábbi, vetítéssel és zenével kísért Radnóti-estjüket, de szóba került a régi magyar irodalmi szövegekből szerkesztett vagy a vendégszöveg témában létrehozott műsoruk is.

Ha már Jókai volt terítéken, akkor azt is elmondták, mennyire érvényesnek és valóban kiemelkedőnek tartják az író műveit. A cím, illetve a "tehetetlen porszem" metafora részben Jókaira utal, aki saját magát nevezi így egyik írásában, részben pedig az alkotók magukra is értik mint írók, költők, akik az alkotás folyamán tehetetlen porszemként figyelik, miként alakul a szöveg, a mű.

Nagyon ajánlották olvasásra Jókait, annál is inkább, mivel hihetetlen párhuzamosságokat lehet felfedezni az általa írtak és napjaink történései között. Egyáltalán nem elavult ez az életmű, csak éppen sokan hajlamosak felülni annak a sztereotípiának, hogy Jókai unalmas, mert "30 oldalas leírások vannak a művekben, amikor nem történik semmi". Ez egyáltalán nem igaz – hívta fel a figyelmet Berka Attila, aki arról is radikálisabb véleményt fejtett ki, hogy vajon van-e helye A kőszívű ember fiainak a kötelező olvasmányok között. Szerinte nincs, de nem azért, mert nem jó, hanem azért, mert a mai diákokkal egészen másképp kellene megismertetni az írót és szövegeit. Lehetne rövidebb, pár oldalas részleteket vagy írásokat olvastatni velük, majd azokat közösen elemezni, vagy például a performanszhoz felhasznált művek valamelyikét betenni A kőszívű… helyett.

A beszélgetést még sokáig folytathattuk volna, ám az időnk véges volt, így zárásképpen arra kértünk az írókat, hogy olvassanak fel saját szöveget. Berka Attila egy abszurd prózával készült, Székelyhidi Zsolt pedig két verset olvasott fel.

Örömmel láttuk vendégül őket is, valamit a velük érkezett, magát rendkívül jól viselő, az est során csupán néhány vakkantást eleresztő Szifon kutyát. 

Fotók: 1-4: Fehér Gábor, 5-11: Barbély Virág