Takács Nándor Rádiócsendje

Otthonra találásról, a költői hang megtalálásáról, a csend felfedezéséről is mesélt nekünk és a közönségnek a bakonyszücsi Takács Nándor költő, aki második, Rádiócsend című verseskötetét hozta el a Nyitott könyvek szeptemberi estjére a Vörösmarty Mihály Könyvtárba. 

Nándor 2021 óta a győri Műhely folyóirat szépirodalmi szerkesztője, a lapba pedig 2007-ben kezdett el publikálni még akkor, amikor Villányi László volt a főszerkesztő. Megtudhattuk, hogy kettejük között nagyon jó, baráti kapcsolat alakult ki, László sokat segítette Nándort, aki már dr. Horváth Nóra főszerkesztő mellett lett szerkesztő. 

Az is kiderült, hogy a móri születésű Nándor több vargabetűvel - szülei munkahelyeinek változása után a saját tanulása, illetve a munkái miatt - került Bakonybélbe, majd a szomszédos Bakonyszücsbe, ahol végül is feleségével nemrég letelepedett. Szóba kerültek a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban töltött évek, és az, hogyan formálódott az akkori emlékek egy része verssé - ezekből Nándor fel is olvasott a bemutatón. 

Az egyik legizgalmasabb rész azonban a kutató biológusból lett magyartanár és költő estjén az volt, amikor a Rádiócsend című kötetről és annak szerkesztési folyamatairól mesélt. Téma volt mind a saját hang megtalálása, mind a versek egy részében felbukkanó János nevű alak, magának a János névnek a jelentése, ehhez kötődve pedig a Marno János költővel végzett közös munka, amelynek köszönhetően végül kialakult a kötet végső szerkezete. 

Aki ott volt az esten, az ismét egy érdekes életutat ismerhetett meg, és egy különös, sajátos csönddel körülvett alkotói világot tapasztalhatott meg. 

Fotók: Vörösmarty Mihály Könyvtár