Újramesélték a Pilinszky-legendát

A legutóbbi Nyitott könyvek-esten, a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében a Pilinszky-legendát elevenítettük fel, színeztük tovább, újra megidézve a költő utolsó évének székesfehérvári időszakát. Illetve, szóba kerültek az ezt megelőző kapcsolódások is, például azok az alkalmak, amikor Pilinszky János unokaöccséhez, Kovács Péterhez és feleségéhez, Kovalovszky Mártához jött látogatóba, valamint amikor a művészettörténész házaspár felkérésére kiállításokat nyitott meg Fehérváron 1964 és 1974 között.

Szerettük volna, ha Péter és Márta személyesen emlékezik velünk, ám ők végül nem tudtak eljönni az estre, így egy rövid riportot vetítettünk le, amelyben Kovács Péter mesélt Pilinszkyről és kapcsolatukról. Ezután viszont teret kaptak a személyes emlékidézések, amelyben az egyik volt szomszéd, Illyés Endre (aki feleségével, Tündével szintén a Kígyó utcai ház hatodik emeletén lakott 1980-81-ben) mellett Bakonyi István irodalomtörténész (aki Pilinszky utolsó nyilvános fehérvári szereplésén fogadta a költőt) segített. Ám a "színezéshez" hozzájárult egy másik lakó, Zsadon László, aki feleségével, az azóta elhunyt Fekete Zsuzsával a ház földszintjén lakva fogadta sokszor Pilinszkyt egy-egy ebédre, baráti beszélgetésre. Ezúttal László az est végén mesélte, milyen is volt, amikor a komolysága mellett "örök gyerek" Pilinszky az ő gyerekeikkel játszott. De jelen volt Pinke Miklós festőművész is, aki az említett utolsó szereplést, a rendhagyó irodalomórát fotózta a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában.

Endre a Lipták Gábornak köszönhető balatonfüredi megismerkedést, hosszabbra nyúló találkozást idézte fel. Kiderült: Pilinszky még abban is gondolkodott, hogy ingatlant vegyen a balatonparti városban, ám végül lemondott erről a tervről ("Jó valamit birtokolni, de még jobb lemondani róla.")
Aztán a székesfehérvári szomszédság közepette tapasztaltakról – éjszakai zenehallgatás, baráti, felolvasós látogatás, bábeli zűrzavar a lakásban – mesélt, érzékeltetve a költő kissé csodabogár mivoltát. Bakonyi István pedig már arról beszélt, mennyire természetesen viselkedett a gyerekekkel a sokak által csodált, már Kossuth-díjas Pilinszky a rendhagyó irodalomórán. És szóba került természetesen az egykori jó barát, az egészen más habitusú költő, Takács Imre is, akivel hosszú beszélgetések zajlottak a régi Belesben.

Anyukám, Bokros Jánosné – aki szintén inkább a közönség soraiban maradt – helyett én meséltem el, hogyan került Pilinszky az ő lakásába bérlőként, és mennyire figyeltek arra apuval, hogy ne zavarják a költőt fehérvári tartózkodása alatt. Majd elmondtam a 2021-es Pilinszky-emlékévben nyilvánosságra hozott kézirat történetét is, amivel tulajdonképpen megerősödött bennünk a Pilinszky-kultusz, hiszen egészen kézzel foghatóvá vált az ő jelenléte 1981-ben bekövetkezett halála ellenére.

Szóval sok-sok emlék, energia adódott össze ebben a műsorban, amelyben a versek előadását ismét Ács Tamás színművészre bíztuk, aki öt versen át közvetítette Pilinszky örökérvényű, olykor nagyon súlyos, tiszta gondolatait. Beszéltünk a zenéről, Bachról is, és berendeztünk egy kis enteriőrt olyan tárgyakkal, amelyek akkor körülvehették Pilinszkyt. 

Zárásképpen pedig hallhattuk: a fiatalabbak, saját korosztályunk is tud kapcsolódni a Pilinszky-legendához, mert Illyés Endre fia, Péter megosztotta velünk azt az élményét, hogyan került a rokonoknak, szüleinek köszönhetően átmenetileg Pilinszky volt feleségének, Ingrid Ficheux-nek a lakásába. 

A fotók egy részéért köszönet Fehér Gábornak.