Otthonról, szerelemről, költészetről, fontos irodalmi barátságokról is beszélgettünk legutóbbi estünk vendégével, Villányi László költővel, aki Győrzámolyból, a Duna mellől érkezett hozzánk a Vörösmarty Mihály Könyvtár Olvasótermébe. 

Már az est elején megtudhattuk tőle, hogy annak idején a szülői akaratnak engedelmeskedve jelentkezett a győri Jedlik Ányos Gépipari Technikumba, ám tizennyolc éves korára kiderült, hogy igazából az irodalom, a költészet érdekli. Ekkor kezdett verseket írni, majd hamarosan a Szombathelyi Tanárképző Főiskolára vezetett az útja, ahol népművelés-magyar szakon végzett. Népművelőként kezdett dolgozni, de közben a versírásban viszonylag hamar megtalálta a saját hangját és a támogatókat is: útját Kormos István költő is egyengette. Tőle rengeteget tanult, de az esten mások mellett szóba került még Tolnai Ottó költő vagy a Magvető Kiadó egykori szerkesztője, Parancs János neve is.

Érintettük egyik kedvenc irodalmi, kulturális lapunkat, a győri Műhelyt is, hiszen annak alapítója, 1990 és 2020 között főszerkesztője volt Villányi László, aki úgy nyilatkozott, hogy szép időszak volt ez a harminc év, már csak a kapcsolatok építése, ápolása szempontjából is. Fontosnak tartotta ugyanakkor a tehetséggondozást, mentorálást, amelyben Kormos István jó példát jelentett.

A szülővároshoz, Győrhöz való kötődés a mai napig is megvan, ám már inkább nosztalgiát érez a régi város iránt. A mai Győr kissé hangos, zsúfolt számára, így nemrég Győrzámolyba költözött feleségével, akivel együtt gondozzák a csodaszép, napjaikba nyugalmat hozó kertet.

A várakozás otthona című, tavaly megjelent, az eddigi életmű válogatott verseiből összeállított kötetről megtudhattuk például, hogy nagyon szigorú rostálás alapján készült. Az első két kötetből (Délibábünnep, Falovak) nem is kerültek bele versek, mert azokat ma már inkább amolyan költészeti gyakorlatoknak érzi László. A könyvben hangsúlyos a szerelmi líra, ami meghatározta a költői indulást is, valamint lényegesek a kerekebb évfordulók (ötven év, hatvan év, hetven év) alkalmából írt, az idő múlását, a test, a lélek változását rögzítő versek, továbbá a természetlíra. Ugyanakkor Villányi László elmondta: nagyon figyel arra, hogy ne terhelje az olvasót hétköznapi dolgokkal, legalábbis ne a maguk prózai valójában beszéljen akár szerelemről, öregedésről, hanem mindig valami apróbb, de fontos momentumból kiindulva tágítsa a verset.

Az esten a szerző felolvasásában elhangzott több vers a válogatott kötetből, valamint a friss Jelenkorban megjelent, Tolnai Ottó emlékére írt Kis piros folt című költemény és az Alföld folyóiratban publikált, Hetvenévesen című vers.

A beszélgetést ezúttal a könyvtár munkatársa mellett Villányi László barátja, Hartyándi Jenő operatőr is rögzítette, hiszen készülőben van egy dokumentumfilm a költőről, amelyhez a Székesfehérváron elhangzottak is sokat adhatnak hozzá. 

Fotók: Vörösmarty Mihály Könyvtár

Az estről készült felvétel itt érhető el: https://youtu.be/8L3uGx_1NtY?si=CYhQ985uSUihF8k8